Meláth Ferenc

2021.08.13

Mentálhigiénés-, és szervezetfejlesztő szakember
Kommunikációs-, és személyiségfejlesztő tréner
Pszichiáter rezidens

Elérhetőségek:
+36 30 212 2615
ferenc@melath.hu



https://www.facebook.com/melathferenc.hu/                                                                                              

Nem mindenki talál rá arra a hivatásra 18-20 éves fiatalként, melyben élete végéig kiteljesedne. Feri bár már egész fiatalként érezte, hogy emberekkel szeretne foglalkozni, érteni szeretné őket, kalandosabban ért el jelenlegi szakmájához, melyben újabb kihívások elé állította önmagát.
55 évesen újra visszamenni az egyetemre?
Orvoslás, informatika, pszichológia, hit?
Miért ne?! 


Mesélj nekünk a szakterületedről! Milyen utat jártál be?

Eredetileg orvos vagyok. Radiológusként dolgoztam 1996-ig, de aztán otthagytam a pályát - akkor úgy tűnt véglegesen - az informatikáért, és elmentem szoftvert fejleszteni. Saját vállalkozásban és egyéb keretek között különféle informatikai projektekben vettem részt. Később az egészségügyi ágazat irányításában dolgoztam egészségügyi-informatikai területen. 2010-től azonban elkezdtem visszatérni a segítő szakma felé egy olyan elképzeléssel, hogy - ha nem is mint gyógyító, de mégis csak - embereken akarok segíteni. Elkezdtem tehát magamat képezni. Végeztem többféle tréner-, és coach képzést, elvégeztem a SOTE mentálhigiéné-, és szervezetfejlesztő szakképzését, pszichodráma vezető képzést. Majd 2014-től egy pszichológus mellett, az ő irányításával és szupervíziójával egyéni-, és pár-tanácsadásba kezdtem. Ezt azóta is folytatom. Először a fő munkám mellett, majd 2018-tól főállásban egyéni vállalkozóként miután abbahagytam csaknem minden informatikai feladatomat, kivéve az egyik legkedvesebb unokatestvéremmel folytatott közös családi vállalkozást. 
Tanácsadói munkámat különböző módszertani alapokon végzem, mint pl. a rogersi elvű segítőbeszélgetés, dramatikus coaching vagy kognitív terápiás szemlélet. Ezt a hivatást űzöm itt nálatok a Türkiz szobában, melyet én csak sárga szobának hívok, hiszen az a két sárga fotel - amiben a kliensem és én ülünk -, a legmeghatározóbb itt számomra.

Hogyan jutottál végül mégis erre a pályára a segítő szakmától távoli informatika után?

Ez igen érdekes, gyerekkori vágyakkal kapcsolatos dolog. Egészen pici korom óta orvos, vagy elektromérnök szerettem volna lenni. Valahogy ez benne volt a családunkban, e kettő közül lehetett választani. Aztán emlékszem, kamasz koromban a gimibe menet gyakran mondogattam mantra szerűen magamban újra és újra, hogy "nekem minden embert meg kell értenem". Kialakult, vagy csak úgy ott volt bennem egyfajta belső vágy és missziós elhivatottság is az emberek felé, amiben a keresztény hitem is  motivátló volt. Ugyanakkor hihetetlenül érdekelt az informatika is.
Tizennyolc évesen azt álmodtam meg magamnak, hogy először elvégzem az orvosi egyetemet, mivel orvosi végzettség nélkül embereket gyógyítani bűntény. Majd elvégzem a műegyetemet, bár műszaki diploma nélkül gépekhez nyúlni már nem akkora probléma, maximum kifizettetik velem. Végül elvégzem a teológiát is, és leszek orvos-villamosmérnök-teológus lelkész. E nagyívű tervből csak az orvosi egyetem valósult meg hiánytalanul, mert bár végeztem mérnöki, informatikai és teológiai tanulmányokat és képzéseket is, diplomát e területeken nem szereztem. Azonban az informatikai tudásommal már az orvosi egyetem mellett eltartottam a családomat és mindig hihetetlenül élveztem a programozást. Majd amikor orvosként nem tudtam fele annyi pénzt sem keresni, mint az éjszakai programozással, ami azért egy család fenntartásánál fontos szempont, úgy döntöttem, elég. Otthagytam az orvosi pályát, és elkezdtem - szinte 15 évnyi flow állapotban - főállásban szoftvert fejleszteni, mely számomra igazi alkotás volt.
45 éves korom körül az informatikai érdeklődésem kezdett alábbhagyni. Úgy éreztem, kiöregszem a szoftverfejlesztésből. Ugyanakkor a belső vágyam és altruista attitűdöm, mely mindig az emberek segítése felé hajtott, elkezdett felerősödni bennem. Azt gondoltam, hogy abból a fajta emberekkel foglalkozásból, amit elképzeltem akkor magamnak, talán nem is lehet kiöregedni. Ezért aztán véget értek a programozós napjaim és irányt váltottam. Most ismét amolyan flow állapotban a helyemen vagyok, mint korábban szoftverfejlesztőként.

Most is újabb tanulmányokat folytatsz. Mesélj nekünk erről!

Mint mondtam, folytattam sokféle képzést és tanulmányt, amelyek közül néhányat befejezem, néhányat nem. Ez utóbbiak között van egy olyan befejezetlenség, egy olyan hiány, amit nem tudtam, nem akartam elgyászolni, bár megtehettem volna. Ez pedig az orvosi szakvizsgám hiánya. Tudniillik még azelőtt otthagytam az orvoslást, mielőtt a radiológia szakvizsgámat letettem volna. No, ezt szeretném pótolni. De túl a múltam korrigálási szándékán, a mentálhigiénés munkában is nagy szükségem van a holisztikus szemlélet mellett sok-sok ismeretre és készségre is. Vannak olyanok az engem felkeresők között, akik elakadásaikon túl komolyabb mentális problémákkal is küzdenek. Az ő segítésükhöz a speciális orvosi tudás elengedhetetlen. Én pedig nem vagyok pszichoterapeuta és nem tudok gyógyszerelni sem, pedig jó lenne. Így aztán hosszú vívódás után úgy döntöttem, hogy visszatérek az orvoslásba, és ezt 55 évesen meg is tettem.
Most már több, mint egy éve pszichiáter rezidensként dolgozom egy kórházban. Amikor ott végzek, rohanok ide hozzátok, hogy foglalkozhassak a klienseimmel. Ha jól csinálom, 60 éves koromra pszichiáter szakorvos, és akár pszichoterapeuta is leszek, és használhatok még több készséget, kompetenciát és ismeretet a mentálhigiénés munkámban.

Továbbra is minden elismerésem, hogy ennyi idősen visszamentél az iskolapadba!

Nagyon köszönöm!

Kinek ajánlod magad, milyen esetekben fordulhatnak hozzád?

Álszerénykedés helyett azt mondom, hogy alapvetően bármilyen lelki elakadással, lelki problémával, párkapcsolati problémákkal, kommunikációs nehézségekkel, munkahelyi konfliktusokkal, belső feszültséggel, szorongásokkal, a gyász befejezetlenségével és hasonlókkal.
Speciális szakterületem, amivel különösen szeretek foglalkozni az az úgynevezett ekkléziogén neurózis. Ez az, amikor valaki az egyházi közösségekben szerez olyan lelki ártalmakat, mely akár komoly mentális betegségekhez is vezethet. Ennek a területnek elég kicsi a szakmai lefedettsége, kevesen foglalkoznak vele specifikusan, pedig igény lenne rá. A mindennapi problémákhoz képest nagyon más élethelyzet az, amikor egy szerető, de talán éppen túl szerető vagy rosszul szerető, túlkontrollált, túlterhelt közösség okoz problémákatat, nem mellesleg mindezt úgy megélve, hogy az adott kliens hívő ember, és az is szeretne maradni. Ilyen esetekben az illető nem Isten ellen akar lázadni, és Tőle elfordulni, mégis sokszor ez történik. Az efféle problémákban nagyon sok külső és belső tapasztalattal tudok a klienseim rendelkezésére állni.

Talán a legnehezebb megtalálni a megoldást arra a vallási nyomásra, amivel nem tudunk azonosulni.

Ez így van, ez nehéz.

Mi az, ami számodra az elmúlt években különösen pozitívan hatott rád, vagy motivált?

Két egymásra épülő dolgot emelnék ki, ami hihetetlenül motivál és energetizál. Az egyik az, amikor látom a klienseimen, hogy elkezdenek változni, elkezdenek hinni a sikerben, a reményben, önmagukban, és elkezdenek fejlődni, ezáltal elindul egyfajta belső átalakulás, ami előbb-utóbb külső változást is magával hoz. Nagyon felemelő ebben a folyamatban facilitátorként működni, ahol a végeredmény a klienseim érdeme, mely engem nagy büszkeséggel tölt el. Erre az élményre épül a másik, az a saját megélésem. Amikor eljutunk egy addig ismeretlen problémához, mely számomra is megoldatlan terület, két lehetőségem adódik: vagy elküldöm a klienst, mert nem tudok segíteni neki, vagy pedig én is elkezdek változni és fejlődöm vele együtt. Ilyen módon nagyon sok változáson megyek keresztül a klienseim hatására. Ezt időnként vissza is lehet jelezni, ami egy különleges pillanat.

Miért választottál minket és mi az, ami itt tartott a REDWoodban?

Nagyon egyszerű és személyes az indok, aminek köszönhetően megtaláltalak titeket. Engem Bóna Kata tanított a SOTE Mentálhigiénés képzésen, ő volt a szervezetfejlesztés szeminárium vezetőm. Nagyon tetszett az impulzivitása, színessége, motiváltsága és persze tudása, ezért később felkerestem őt egy coaching folyamat kapcsán, amikor vezető beosztásba kerültem. Ekkor megismertem magát a céget, mesélt arról, hogy belevágtak egy ilyen szervezetfejlesztéssel és coachinggal is foglalkozó vállalkozásba, ahol lehet bérelni is termeket és szobákat. Később olyan helyzetbe kerültem, hogy szükségem volt egy kiadó helységre, ahol tudom a klienseim fogadni. Ekkor elsőként Kata ugrott be, hogy ő biztosan tud nekem segíteni. Mindez 2018 nyarán történt, vagyis már három éve itt vagyok és bérlek nálatok coaching szobát.

Nagyon élvezem az itt töltött időt, ilyen dinamikus, fiatalos csapatban, ahol mindig szép és kedves lányok fogadnak, kellemes és jó hangulatú környezetben. Legtöbbször az első üléseimnél még bent vagytok, fogadjátok a hozzám érkezőket és megkínáljátok őket egy csésze finom kávéval. És ez nekik is kellemes.

Tehát a megkeresés az személyes szál volt, az itt maradás viszont már az egész szervezetnek szól. Lett volna lehetőségem részben olcsóbb, de leginkább közelebbi helyre elmenni szobát bérelni, de rövid dilemma után úgy döntöttem, hogy nem megyek, mert sokat jelent nekem ez a hely, sokat jelentetek nekem Ti, a REDWood Csapat.

Köszönjük a kedves szavakat, ennek különösen örülünk!